Andrew és Amanda már három éve vártak a gyermekáldásra, mikor megfogant Klayton, a kisfiuk.
A terhesség átlagosan, komplikációk nélkül zajlott, április elsejére volt kiírva a szülés napja.
Azonban a baba nem akart kibújni, ezért az anyát befektették ötödikén a kórháza, és hatodikán meg is indították a szülést.
Sajnos kiderült, hogy a baba születés közben meconiumot lélegzett be, (valószínűleg a késői születés miatt), és nem sírt fel. Az orvosok a szülőkkel együtt döbbenten várták, hogy csoda történjen, de a gyermek nem lélegzett.
A szülőszobán lévő munkatársak és az orvosok a szülőkkel együttérezve zokogtak…hiszen az orvos is ember…
Újraélesztették, lélegeztetőgépre kapcsolták a kisfiút, azonban az agya olyan mértékben károsodott, hogy már nem tudták őt megmenteni.
A szülők összeroppantak annak hallatára, hogy annyira várt kisfiuk nem marad életben, hiszen semmi jele nem volt annak, hogy probléma legyen a szülőszobán.
Az édesanya úgy döntött, hogy felajánlják kisfiuk ép szerveit más kisbabák megmentésére.
Azt mondta, amíg terhes volt, mindig beszélt a kisfiához, hogy milyen jó dolog az, ha valaki más embereken segít, az önkéntes munkát mindig a szívén viselte, és szerette volna, ha gyermeke is ebben a szellemben él majd. Azt azonban soha nem gondolta volna, hogy gyermeke a születésével teszi a legtöbbet embertársaiért.
Hat napig keresték azokat a betegeket, akinek átadhatnák a kicsi szerveit. Ezidő alatt a szülők el sem mozdultak gyermekük mellől, meséltek, történeteket mondtak a gyermeknek, próbálták belesűríteni az egész életet mindössze hat rövid napba.
Április 12.-én lekapcsolták a gépekről a kisfiút. Kihúzták a lélegeztető csövet, fél óra múlva pedig békésen, szülei karjaiban távozott örökre Klayton.
A gyászoló szülők szinte sokkos állapotban vették tudomásul pár hét múlva, hogy Amanda ismét babát vár. Féltek, hogy újból baj lesz, vegyes érzelmek kavarogtak a fejükben.
Amanda értesítette a fotósukat, hogy ismét áldott állapotba került. Sarah, a fotós később a gömbölyödő pocakra egy szivárványt festett, és elmondta, hogy azoknak a nőknek kerül ilyen a hasára, akik már veszítettek el kisbabát, annak reményében, hogy a mostani terhesség és szülés már rendben zajlik majd.
A szülők végigaggódták orvosukkal együtt a kilenc hónapot, és végül 10 hónappal bátyja halála után, megszületett Karson, aki hatalmas sírással jött a világra, megnyugtatva ezzel szüleit és az orvost is.
Az édesapa jelen volt a szülésnél, ám a csodálatos pillanatban nem tudta megölelni feleségét. Hátrapillantva meglátta, hogy a szülészorvos zokog a megkönnyebbüléstől. Ezt a megható pillanatot örökítette meg Sarah, a fotós.
Karson bátyja tiszteletére második névként a Klayton nevet kapta.
forrás: Baby Center
Egy család tragédiája, és a boldog folytatás- a szivárványbaba a(z) Kisbabanapló oldalon jelent meg.
